Meko-chan's place

dollbaba @ 2008-11-15T17:52:00

2008-11-15T16:57:56Z

4.th chapter os wathever! XDD

4. Hidarime

FBI adatbázis, Keisatsu-cho adatbázis, Keisatsu Joho Tsushin-bu adatbázis… Az összes fellelhető bűnügy-információs oldal nyitva állt Kame előtt, de mind teljesen használhatatlan. Már az előző napi eset óta a gép előtt ült és és kereste a tettest aki Byakut megölte. Teljesen feleslegesen törte fel a hálózatokat ugyanis a nő egyszerűen nem létezett. Bárhol is kereste nincs, de még csak hasonló se.

Ekkor lett elege Kamenak a gép előtt ülésből felállt az asztaltól is elindult egy sétára, hogy kiszellőztesse a fejét.

-Nem nézel ki túl jól. – szólalt meg a mögötte sétáló Koichi.

-Mióta érdekel, hogy, hogy vagyok? – morgott hátra a fiú.

-Csak megjegyeztem. – visszakozott az apa. – Mert… amióta meghalt az a kedves osztálytársad… -

-Nem volt kedves és nem érdekel! – vágta rá Kame, majd kifordult a kertbe vezető ajtón.

Ebben a házban nem lehet nyugalmat találni – gondolta – épp kezdtem örülni, hogy végre saját lakásom van, erre ez a hülye tréning mindent elcsesz. Különben is minek? És egyáltalán mire tréning?

Hirtelen, ahogy magában morogva sétált a kertben a lába elé fúródott egy fakard.

-Mi a…?! – ugrott hátra. Ekkor a kis cédrus erdőből Yamapi futott ki és a fakard felé rohant. Utána közvetlenül Jin szaladt ki a fák közül. Pi amint megragadta a kardot ellenfele máris támadott. A fiúnak pont annyira maradt ideje, hogy fordulásból védjen és hanyatt esett.

-Nem hiszem el, hogy nektek még ilyenkor is ezen jár az eszetek. – mordult rájuk Kame. Mindkét srác ránézett.

-Miért mégis mit tudnánk csinálni? – kérdezte Jin – A csapatomban mindenkit utasítottam a körbeszaglászásra, de senki nem ismer még csak hasonlót se.

-Olyanról, meg, hogy nő bérgyilkos… heh, jó, hogy nem röhögtek ki! – toldotta meg Pi. Kame idegesen sóhajtott.

-Szóval senki… francba – sziszegte, majd megfordult és visszament a házba.

Leült az asztalhoz és lassanként elkezdte bezárni az oldalakat, amint bezárta őket le akarta állítani a gépet, de mielőtt rákattinthatott volna a „leállítás” gombra az egész képernyő elsötétedett.

-Mi van?! Áramszünet?! – lepődött meg a fiú. Ám ekkor egy fehér téglalap kezdett el villogni a képernyő közepén. Kame közelebb hajolt. A téglalap egyszer csak megmozdult és ahogy haladt lefelé úgy jelent meg a szöveg utána.

„Rossz helyen keresel.”… „De látom nem adod fel egykönnyen.”

Kame olvasta a szöveget majd körbenézett, megnézte a kábeleket, hátha valamilyen átalakító gépet raktak a számítógépre, de nem volt semmi ilyesmi. Mire visszanézett újabb felírat jelent meg a képernyőn.

„Ha ennyire akarod tudni, akkor megtalálod a bal szemedben.”

-Mi? Ennek semmi értelme! – kiáltott fel. Gyorsan megpróbált írni valamit, de a rendszer visszaállt normális állapotára.

-Ezt nem hiszem el! Mi van?! – Kame idegességében fogta és kihúzta a kábelt a 220ból. Feldúltan mászkált körbe a szobában. Kavarogtak a gondolatok a fejében. Hogy sikerült egyáltalán valakinek bejutnia a rendszerbe?! Ilyen nem történhet meg… és mégis!

Hirtelen szöget ütött a fejébe valami. Gyorsan leírta az utolsó mondatot „Megtalálod a bal szemedben” Bal szem… bal szem…he?!

Kopogás hallatszott az ajtón.

-Uram, vacsorázni hívják. – szólt az ajtón túlról Haku. Kame úgyis túl ideges volt a gondolkodáshoz ezért úgy döntött, elmegy vacsorázni.

Másnap az iskolában a szokásos idilli kép: Jin egy nagy csapat lány társaságában lézengett a folyosón, közben Pi figyelte őket és valószínűleg arról morgott valamit, hogy Jin mindent megkap, amit csak akar.

A vihogó lányok közt próbálta átküzdeni magát Kame az osztályba vezető úton és akaratlanul is meghallott dolgokat.

-És akkor holnap a Hidarimeben buli lesz? – sikította az egyik csaj.

-Aha-aha! Jó buli lesz! – visította egy másik.

A srác gyorsan tovább is ment mielőtt még fülsérülést szenved az idióta libáktól, és bement az osztályterembe. Leült a székébe és hirtelen újra visszhangzott a fejében. „Hidarime-ben”… Hidarime… Bal szem?!

-Várjunk csak! – kapott a fejéhez, majd kivette a zsebéből a papír cetlit, amit tegnap jegyzetelt le. „Megtalálod a bal szemedben”.

-Talán ez lehet az. – mondta kicsit hangosan. Hirtelen Pi termett a háta mögött.

-Nem hiszem el, hogy te is becsajozol már! – veregette meg Kame vállát. Kame megfordult és leverte magáról Yamapi kezeit.

-Engem nem érdekelnek ilyen primitív dolgok, mint a nőkkel való szórakozás. És ha lenne, se lenne közöd hozzá! – ezzel zsebre vágta a cetlit és leült a székére háttal Pinek.

-Jól van na! Nem kell így felkapni a vizet! Csak végre látszott valami mosolyszerűség az arcodon. Már kezdtem örülni, hogy felébredt az álomból a régi éned. – vonta meg a vállát Yamapi. Kame felpattant a székről és galléron ragadta a fiút.

-Ha még egyszer, akár csak hasonlót is kiejtesz a szádon, találkozhatsz a csillagokkal. – mondta fogát összeszorítva. Pi egy pillanatra megijed, majd nyugodt arcot erőltetett magára.

-Na figyu… lehet, hogy elfelejtetted az erőviszonyokat. És lehet, csak én gondolom így, de az egérkattogtatás nem tesz erősebbé. – lefejtette magáról a dühös srác kezeit, majd megfordult és elindult kifelé.

-Az pedig még mindig nem az én problémám, hogy anno miatta fogtad magad és rákapcsolódtál a számítógépre! Heh, geek! – azzal kifordult az ajtón. Kame idegesen visszaült a székre és idegesen rácsapott az asztalra.

Este a vacsoránál kötelező volt az összes fiúnak megjelennie. De ahogy az várható volt senki nem akart megszólalni és a feszültséget vágni lehetett. Elég lett volna egy pici szikra és máris lángra lobbant volna minden. Az apák elegánsan felöltözve fehér köpenyükben ültek az asztalnál és megvárták, míg a komornyik kihozza az ételt a fiúknak is.

-És mondjátok csak… kapcsolatba lépett már veletek? – kockáztatta meg a kérdést Nagase.

-Ki? – kérdezett vissza hűvösen Jin.

-Hát… A… a tréneretek. – mondta Koichi.

-Nem… - felelte egykedvűen Pi. – Egyébként fog egyáltalán? Vagy van valami konkrétum arról, hogy mi a fenét fogunk csinálni? –

Az apák egymásra néztek.

-Nos, mi erről nem mondhatunk semmit. – válaszolt Takki. Ekkor Kame állt fel a székből.

-Köszönöm, befejeztem. – jelentette ki, majd kiment a szalonból.

-Hova ment? – nézette a fia után Koichi.

-Kit érdekel. – vonta meg a vállát Jin.

-Biztos nem bírja a szagom. – mondta Yamapi.

-Hogy érted ezt? – nézett rá az apa.

-Hát csak felidegesített a suliban aztán én meg felhoztam neki Mimi-chant. – vigyorodott el a fiú. Az összes apa megállt az evésben. Takki rácsapott az asztalra.

-Te idióta! Akkor megígértétek, hogy egy szóval sem említitek többé! Mégis hogy képzelted ezt? – mordult rá fiára.

-ah… Azt hiszem én is befejeztem. – állt fel Pi az asztaltól.

-De én még nem! – emelte fel a hangját Takki, de a fiú, mintha nem is hallotta volna kiment a szalonból. Jin csendben letette a kést és a villát.

-Hát akkor további jó étvágyat. – majd ő is lelépett.

Kame épp a nyakkendőjét kötötte a szobájában. Közben hirtelen ötlettől vezérelve a fiókhoz ment és elővette onnan a pisztolyát.

-Mégis hova készülsz? – az ajtóban Jin állt karba font kézzel. Kame elrakta a pisztolyt a fekete elegáns öltöny belső zsebébe.

-Minek kérdezed, ha úgysem érdekel? Menj a fenébe… Jó lenne, ha végre az emberek tisztelnék a személyes szférát ebben a hülye házban. – morogta.

-Rendben… akkor csak annyit, hogy a Hidarime egy elég rossz hírű hely, ahol állítólag bérgyilkosokat, verőembereket és egyéb agyatlan rosszarcú őrülteket lehet összeszedni… - mondta halkan Jin. – De ott könnyen lehet ellenségeket is szerezni… és csak az kell hozzá, hogy belépj. – tette hozzá.

-Kösz… - lépett ki az ajtón Kame – De nem volt szükségem az információidra. – azzal lelépett.

Az utóbbi mondata igazából nem volt igaz. Kame annyira nem volt ismertek a klubok terén főleg nem Minato-kuben. Jin ebből a szempontból mindig jól informált. A fiú beszállt az autójába és most kivételesen Haku nélkül indult el a Hidarimehez.

Hál égnek az éjszakai forgalomhoz képest most kevesebben voltak az utakon így gyorsan odaért. A gps-ben megadott hely a valóságban egy zsúfolt sikátorhoz vezetett. Kame egy kicsit távolabb talált egy parkoló helyet majd elindult visszafelé. Amikor megérkezett a sikátorhoz megcsapta valami iszonyatos bűz. Nem csupán olaj szag, amit a mocskos utcai ételárusok kocsijaiból szállt. De érezni lehetett a vér és izzadtság undorító szagát, amikor az egyik plakátokkal telenyomott omladozó falra nézett, látta, hogy valahol életre-halálra menő verekedést rendeznek és bárki benevezhet. Az utcán rosszarcú mocskos tetovált emberek mászkáltak.

Ahogy Kame haladt beljebb a sikátorban sokan megfigyelték, hisz ő volt az egyetlen, aki jólöltözött volt. Egyszerre egy félszemű kopasz félvér ment oda hozzá drogot árulva. Kame gyorsan visszautasította és határozottabban indult tovább. Az árusok ordítozásai elnyomták a folytonos szitkozódást, ahogy az arra járók beszéltek.

Egyszerre csak a fiú meglátta a feliratot: Hidarime. És egy halom neonfényt, amik jól megkülönbözették a többi helytől. Az ajtónál látta azokat a most kurvának öltözött lányokat, akik nappal még cuki kislányok voltak. Kame bement a bárba.

Az egész helység nem volt túl nagy, ahova lépcsőn lehetett lemenni. Az egyetlen szabadabb hely a színpad előtti tánctér. Általában a színpadon lányok szoktak táncolni, de most egy dj. Játszott a lemezekkel. A csajok ellepték a táncteret és vagy fiúval, vagy épp egymással táncoltak. A tánctér körül kör alakú asztalok voltak, ahol az éppen nem táncoló részeg vagy csak félrészeg emberek beszélgettek. Bár azt nem lehet tudni, hogy hogyan sikerült az nekik, mert a zenétől szinte nem is lehetett hallani semmit. A bárpult a színpaddal szemben helyezkedett el. A fiú odament. Mivel az túl feltűnő lett volna, hogyha rögtön kérdezősködni kezd, ezért rendelt egy kólát és felült a bárszékre. Körülnézett, hátha meglátja a raszta hajú gyilkos nőt, de sajnos nem volt szerencséje. Bár ez várható volt.

Egy csínos szőkített hajú bárpultos kínai hölgy tört japánsággal megszólította

-Keresel valakit? – kiáltotta, hogy a fiú meghallja a zene ellenére. Kame ránézett.

-Nem! – válaszolta, majd kis gondolkodás után mégis megszólalt. – Ja de! Egy raszta hajú nőt keresek… nagyon világoskék szemei vannak! – kiáltotta vissza a lánynak. A csajnak elkerekedtek a szemei, majd eltűnt a tömegben.

Később egy az arcán tetovált férfi ült le a mellette lévő bárszékre. Közben a dj bejelentette, hogy kicsit szünetet tart azzal a felkiáltással, hogy csajozni akar. Ekkor a helységben valamivel csendesebben gépi zenét üzemeltettek be a legócskább helyi rádiók közül.

-Milyen ügy? – szólalt meg hirtelen mellette a tetovált alak a poharát bámulva. A fiú körülnézett, de valóban úgy tűnt, hogy a férfi hozzá beszél.

-Tessék? – kérdezett vissza Kame.

-Alicet keresed… ne? – majd lassan egy képet csúsztatott a fiú felé. Kame megnézte a fotót és valóban a gyilkos volt rajta.

-Ali…Alicenek hívják? – szorította ökölbe a kezét a fiú. Ekkor a tetovált alak mellette kezdett gyanút fogni.

-Hé! Ha akarsz valamit, számold le a rongyokat meg a szerencsétlen pofáját és majd elintézzük. Vagy húzz el a fenébe! Nem bírjuk a szimatolókat. – közben a férfi háta mögött megjelentek ilyen kétajtós szekrény méretű emberek. Kame próbált nyugodt maradni közben szépen leszállt a székről. Épp odalépett az alakhoz, hogy mondjon valamit, amivel kivágja magát, amikor a pult melletti személyzetis ajtóban meglátta a nőt.

Azonnal felé rohant és amint látta, hogy az is befutott az ajtón, megszaporázta a lépteit. Közben a tetovált férfi és a verőlegényei is utána eredtek.

A fiú egy pillanatra sem vesztette szem elől a lányt, a hátsó folyosón üldözte, mikor hirtelen az kirohant a hátsó kijáraton és bevágta az ajtót Kame orra előtt. A srác nem tétovázott, feltépte az ajtót és kirohant. Újra egy sikátorban találta magát bár ez üres volt és sötét. Csak pár konténer meg szemét csomag volt ott. Még az utolsó pillanatban látta, hogy a gyilkos befordult egy másik utcára és utána eredt. Amikor odaért a fordulóhoz nem látott senkit. Az út ami keresztezte a sikátort egy kétsávos elhanyagolt útszakasz volt.

Ahogy elnézett balra hirtelen meglátta, hogy a saját kocsija tart épp felé.

-Mi a…?! – akadt meg a fiú. A kocsi nagy sebességgel száguldott Kame felé, majd a sráchoz érve 180°-os fordulatot tett a keskeny úton. Majd kinyílt az ajtó.

-Na mi lesz már?! Vagy azt akarod, hogy megöljenek?! – kiáltott rá a raszta hajú lány a kocsiból. Kame hátra pillantott és látta, hogy a verőemberek a tetovált férfival az élen mindenféle vascsővel, baseballütővel felé tartanak. Ekkor a nő berántotta az autóba becsapta az ajtót és elhajtott. Az üldözők ordibáltak és szitkozódtak, de már mentek is kocsit keresni. Kame felnézett a nőre és elkezdte előhúzni a pisztolyt a zsebéből.

-Ne próbáld rontani az esélyeidet. – jelentette ki a gyilkos a vezetésre és a visszapillantóra koncentrálva.

-Alice mi?! – fogta rá a pisztolyt a fiú – Megölted az egyik számomra kedves személyt. –

-„Nem volt kedves és nem érdekel!” – ismételte a fiú előző napi szavait a nő. A srác egy pillanatra megrezzent, ahogy visszahallotta saját szavait. Épp mondani akart valamit mikor egyszerre csak Alice lenyomta a vállánál, majdnem az ülés alá. Pont időben, mert egy golyó betalálta a hátsó szélvédőt.

-Maradj így. – mondta és elkezdett manőverezni a szűk utakon. A kocsi mellett több lövés is elcsattant, de egyik se ért találatot.

-Ezaz. – suttogta a nő. Kame felnézett és látta, hogy épp egy épület tűzfala felé tartanak teljes gázzal.

-Hé! HÉ! Meg akar minket ölni?! – ordított a fiú. Alice nem mondott semmit csak mosolygott.

-HÉÉÉÉ! – kiabált Kame. Amikor az üldöző autó és a fal is már nagyon közel volt, hirtelen oldalra rántotta a kormányt, így az utolsó pillanatban ők elfordultak egy másik utcába, míg üldözőik teljes gőzzel nekihajtottak a falnak.

BOOM!!! A üldöző autó felrobbant és millió darabra tört szét.

Alice továbbhajtott. A srác a mellette lévő ülésen hátranézett.

-Úramatyám… - akadt ki. Majd ránézett a nőre. – A… ano… te…? – nyökögte Kame. Alice a saját füléhez nyúlt és megérintette a fülbevalóját, ami abban a pillanatban headsetté alakult. És ugyanígy Kame fülbevalója is.

-Alice desu. A tréner… Amúgy te ott a hátsó ülésen… elmúlt a veszély. – nézett a visszapillantóba. Yamapi hirtelen felült.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – döbbent meg.

-Már mikor Kamenashi beült az autóba a Homenál. – válaszolt Alice.

-Honnan tudod a nevem?! – kiáltott fel Kame.

-És honnan tudsz a Homeról?! – toldotta meg Pi.

-Idióták! - szólalt meg mindenki fülében a headset. Jin hangja volt az. – Most mondta, hogy a tréner! Egyébként meg az egyik legjobb bérgyilkos a világon. Amerikában túl nagy népszerűségnek örvendett, ezért itt próbál szerencsét, mi? –

-Hmm… Tehát, jól gondoltam, hogy Akanishi ül abban a csinos Mazda mx5-ben. – mosolyodott el Alice. – Egyébként válogasd meg az információs forrásaidat. A válasz rá a nem talált. –

A két srác az autóban már nem tudott mit mondani. És egy gyors fordulattal már a Homenál voltak. A lány kiszállt az autóból. És bedobta az ülésre a kulcsot. Ekkor Kamenak eszébe jutott, hogy mégis hogy a fenébe került a lányhoz a kulcs. A többiek is kiszálltak az autóból közben Jin közvetlenül Alice mellé állt be.

-Akkor kitalálom… a faterok azt akarják, hogy bérgyilkosok legyünk? – lépett ki a srác az autóból.

-Ez se talált. Pusztán a tréningen kell végigmennetek. Apáitok is végig csinálták… bár nem én voltam a kiképző. Csak egy pár rövid szabály: Nincs visszakérdezés, nincs bizonytalanság, nincs érzelem… vettétek? Hát akkor, remélem, még összefutunk. – azzal fogta magát visszaült Kame kocsijába és elhajtott.

-A KOCSIM!!! – ordított utána Kame. – Na, nekem MOST lett elegem ebből az egészből! Kiszállok! – dühöngött a fiú.

-Csak nem félsz? Azt hiszed nem lennél képes végig csinálni? – gúnyolódott Pi.

-Igen és te? „Mr. a hátsó ülésen remegek, mint a kocsonya” – szólt be Jin.

-Rendben! Legyen, majd meglátjuk ki, hogy teljesít! – vágta rá Kame és középre nyújtotta az öklét. Mindkét fiú szintén így tett.

Így most már mind a hárman sikeresen ellenfelek lettek, ami még sok bajt fog a fejükre hozni.

Megkezdődött tehát a tréning a három elszánt srác számára. Ki lesz a legjobb? A kérdés a számukra. Számunkra pedig:

Ki lesz, aki túléli?

dollbaba @ 2008-10-22T21:42:00

2008-10-22T19:48:26Z

the third episode is OOOOOOOOOOOOOOOOON! XDD

3. Whose that?

A Homeban a három fejes épp egy rövid megbeszélésre ült össze.

-A srácok elmentek az iskolába? – kérdezte Koichi.

-Igen. Bár egy kicsit aggódom a fiad miatt Nagase. – mondta Takki – Ez lesz az utolsó éve, nem lesz túl könnyű az iskolára és a tréningre koncentrálnia.

-Nem lesz gond. – nyugtatta meg Nagase. – Nekem inkább más aggaszt. Vajon hogy fogják elfogadni Rent? – majd a többiekre nézett.

-Nem kell elfogadniuk… csak tegyék, amit mondok. – ekkor egy hosszú kimonós alacsony lány jött be az ajtó mögül. Kimonója fekete volt és halványrózsaszín cseresznyefa ág futott végig az aljától a derék részig. Fekete raszta hajában vörös szalagok voltak beillesztve és egy hanyag kontyba volt felrakva. Leült az asztalnál tanácskozók mögé testével a belső kert felé fordult. – Amúgy is van elintézni valóm az iskolájukban. Egyúttal talán be is mutatkozom. – mosolyodott el a lány. Bár az a mosoly egyáltalán nem tűnt őszintének. Hideg világoskék szemei csak a semmit bámulták miközben beszélt. Ez az egy dolog, csak azok a szemek különböztették meg a körülötte élőktől. Egy gaijin… a yakuzák és gyilkosok világában.

-Ren… - szólalt meg hirtelen Koichi. – Azért vigyázz magadra… - mondta apró aggódással a hangjában.

-Ko-chan… úgy ismersz te engem, hogy bajba kerülök csak úgy? Előbb kell annak felkelnie, aki engem el akar kapni. – válaszolt a lány, majd felállt és az ajtón távozott.

Ez alatt alig kezdődött el a tanítás az iskolában az egyik végzős osztály és egy másik alatta járó osztály máris ellenséges viszonyba került a hallban. Ki nem találjátok, ki lehet a két felbujtó.

-Ó igen, és úgy gondolod ez mentség arra, hogy ne verjem laposra a képed? – kiáltotta az egyik csapat éléről Yamapi.

-Na, gyere, játsszuk le! – válaszolt vissza Jin.

Közben egy pár emberből álló csoport között ott állt Kame.

-Miért kell minden évet így kezdeni? – unottan sóhajtott – Az elsősök előbb utóbb úgyis rájönnének, h mi itt a helyzet… remélem a mostani évnek hamar vége lesz.

Az egymásra ordibálás csendesedésével közbeléptek a tanárok és mindenkit kisebb-nagyobb sikerrel visszatereltek az osztályterembe.

Kame és Yamapi osztályába az új osztályfőnök idegesen becsapva az ajtót jött be.

-Hát ezt nem hiszem el! Hogy lehettek ilyen… vandálok már az első nap?! – teremtette le az osztályt. Az osztály hirtelen a tanárnőre nézett, majd Pire.

-Oi. – állt fel a fiú a helyéről. – Látom új itt a tanárnő… akkor elmondom a játékszabályokat. Itt én diktálok, és én kérdezek. Ha valami gondja van, nekem mondja meg, de őszintén szólva leszarom. És jobb lesz ha vigyáz inkább az egyetlen apucikájára, mert lehet, hirtelen el talál tűnni. – rátámaszkodott az asztalra és végigmérte a tanárnőt. Miss. Mayuri, mert, hogy így hívták a fiatal rövid hajú szemüveges tanárnőt nem tudott hirtelen mit mondani, kétség kívül egyetlen apukája volt, de ezt egy teljesen ismeretlen diák honnan tudja?

-Yamashita-san… - szólalt meg halkan és kimérten Kame az első padsor legszélén. – csak a saját köreidről beszélj… másrészről pedig, ne most vesd be a legnagyobb blöffjeidet.

Mayuri-san egyik diákról a másikra nézett. Nem tudta igazából melyiktől féljen jobban. Próbált valamit mondani, de csak hangok hagyták el a száját.

Ekkor kopogás hallatszott az ajtón. Ez kizökkentette a tanárnőt az ijedtségből és összeszedte magát.

-Öm. Egy új osztálytárssal bővül az osztály. – hadarta el és kinyitotta az ajtót.

Az egész osztály az új jövevényre figyelt, s amint belépett a terembe, Yamapi körülötti fiúk elkezdtek szélesen vigyorogni. Valahonnan hátulról még egy füttyszó is elhallatszott. Természetesen egy lány volt, ami ennyire felkeltette az érdeklődést a fiú többségű osztályban.

A kislány a füttyszó hallatán lehajtotta a fejét és kicsit elpirult. Szökésbarna hullámos haja kuszáltan lógott előre. Ám a tanárnő felszólította a bemutatkozásra, ekkor újra felkapta a fejét.

-Kamiya Arisu a nevem… 17 éves vagyok és… Kyotoból jöttem ide. Yoroshiku onegaishimasu – körülnézett, hátha valaki kisegíti, ha mondania kéne még valamit. A tanárnő is zavartan körülnézett.

-Hát… akkor foglalj helyet valahol. – javasolta Mayuri-san. A lány körbenézett. Yamapi hirtelen leütötte a mellette lévő széken ülő srácot és felállt.

-Foglalj itt helyet. – mosolygott a meglepődött újoncra. Mivel Kamiya nem látott máshol helyet ezért leült a fiú mellé és a tanárnő elkezdte az órát.

Sajnos Mayuri-san 10 perc után feladta, hogy egyáltalán képes lesz valamit is elkezdeni, mert senki nem figyelt oda rá, így kirohant az osztályból.

-Ne, Ari-chan… nem akarsz eljönni velem egyet szórakozni? Megmutatnám a várost. – kérdezte Pi, de a hangjában érződött, hogy egyáltalán nem városnézésre akarta invitálni a lányt.

-Öm… bocsi, de nem. – és azzal a lendülettel Kamiya felállt a székről és odament a Kame mellett ülő társasághoz, akik épp a laptopjaikon ügyködtek.

-Hello… csak épp hallottam, hogy kémiai dolgokról beszélgettek. A régi sulimban nagyon jó voltam kémiából. – szólította meg a társaságot bátortalanul. Az ott ülő 4 fiú odanézett.

-Már bocs, de mi most itt fontos beszélgetést folytatunk a németek által a II. világháborúban használt idegmérgekről. Ez nem kémia óra. – válaszoltak a lánynak kimérten.

-Csak nem a tabunról és a szarinról? Kutatási témaköröm volt. De hiszen soha sem használták fel. – és most a labda Kamiyanál volt. A fiúk összenéztek, de mindegyik egyetértett abban, h a lány tud valamit.

-És mond csak. El tudod hozni holnapra azt a kutatási feljegyzésed? – kérdezett rá az egyik.

-Persze. – felelte Arisu majd egy apró mosolyt is megeresztett.

Pár órával később Yamapi odament Kame-hoz.

-Nem mintha nagyon szóba akarnék állni veled, de… ez a csaj elég fura nem gondolod? – mondta halkan Pi.

-Mi a fura? Hogy a csaj élből kikosarazott vagy, hogy imádja a kémiát? – gúnyolódott Kamenashi.

-Hallod! Nem kértem a hülye ultra-egós kritikádból. – rántotta fel a padról Kame-t.

-Jaj, hagyjuk már… engem totál nem érdekel a kiscsaj… és ha nem vetted volna észre az intelligens férfiakra bukik, amit meg nem is kell, hogy mondjam, hogy nem te vagy. – Kame higgadtsága felidegesítette Yamapit, ezért visszalökte a székbe és kiment a teremből.

Kamiya épp a folyosón sétált mikor szemből pedig Jin érkezett pár fős bandájával. A fiú megállította Arisut.

-Helloszia… új vagy itt? Csak mert még nem találkoztunk. – közben a lány vállára rakta a kezét.

-Igen… új vagyok. – válaszolta félénken Kamiya.

-Ha bármi gond van, vagy segítség kell, csak szólj, ebben az iskolában bármit meg tudok szerezni. - folytatta a fűzést Jin.

-Hát… köszönöm. Remélem később még… találkozunk. – majd tovább rohant a lány. A srác kicsit összeráncolta a szemöldökét.

-Oi. – szólalt meg a falnak támaszkodva tisztes távolságból Pi. – Mi a szösz, kikosaraztak? –

-Hé… kérdezett valaki? – vágott vissza Jin, majd tovább haladt a bandájával.

De mi volt ez az illat? Olyan keserű volt. Még sosem éreztem ilyet. – gondolta magában Akanishi. Nagyon zavarta az illat. Ami a legzavaróbb volt, hogy nem volt nőies egyáltalán. Még hazafele menet a kocsijában is igyekezett felidézni az illatot és azon rágódott, hogy miért olyan ismerős és ismeretlen egyben.

Jin miután ledobta a cuccát a szobájában a kertbe ment, bár maga sem tudta miért csak odavitték a lábai. Lassan elsétált a kis híd felé, ahol már rég nem járt.

-Pff… hát ez szép. – mormogta magában miközben az aprócska patakba bámult. – Mi a fenének is keresem azt a szart? De nem tudom elfelejteni. Éreztem már valahol. - Egyszer csak valaki az orra alá dugott egy csokor növényt. Jin hátrahőkölt az ijedtségtől, de látta, hogy csak Kame az.

-Mit keresel te itt? Kémkedsz utánam vagy mi?! – Jin kicsit ideges volt, hogy megzavarták a gondolat menetében.

-Ez volt az… ne… ez volt az az illat. – nyújtotta Kame a növényeket Akanishi felé. Jin megszagolta a csokrot és felismerte az illatot.

-És mi ez a gaz? – nézett Kamenashira.

-Egyszerű zöld tea. – felelte a fiú.

-Zöld tea?… zöld tea… - Jin megint a gondolataiba merült, de semmit nem tudott előhúzni az emlékezeteiből. – Jah, hát kösz. – azzal visszasétált a házba.

Másnap szerencsére verekedés nélkül kezdődött az iskola. Byakura, aki előző nap kérte Kamiya jegyzeteit most épp Kameval beszélgetett. Ekkor lépett be az ajtón a tanárnő és mindenkit csendre intett, hogy egy fontos közleményt felolvasson.

-Nah mindenki! Figyelem! Az ebédszünetben mindenki jöjjön le a tornaterembe az igazgatóhelyettes ismertetni akarja a házirend változtatásait. Csak mindenki legyen ott kérem! – visongta túl az osztályt, majd nagy sóhajtással leült a székre. Meglepetésére Yamapi ment oda az asztalához.

-Hé sensei. Hol van a tegnapi új csaj? – érdeklődött.

-Oh, hát aggódsz az osztálytársadért? Ez szép dolog. – lelkesedett fel a tanárnő

-Dehogy aggódom, de azért feltűnik, ha egy félgaijin picsa nem jelenik meg nem? – oltotta le Pi.

-Hát azt mondta, hogy az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy tegnap délután már el kellett utaznia vissza Kyotoba, mert az anyukája nagyon beteg. – mondta a tanárnő szomorúan.

-Aha… oké. – bólogatott a fiú majd visszaült a barátai körébe.

Amikor elérkezett az ebédszünet ideje, a tanárnő meghagyta, hogy mindenki menjen a tornaterembe, ő pedig kiment az osztályteremből. Mindenki szépen leballagott a tornaterembe csak Pi maradt utoljára. Épp lépett volna ki a teremből, mikor meglátta, hogy Byakura még a folyosón van és nem is akárkivel beszélget.

-Na, de ez lehetetlen. – suttogta Yamashita miközben látta Kamiyat egy vastag borítékkal a kezében, majd a lány hirtelen belekarolt a beszélgető társa karjába és bevitte egy másik terembe. Pi elindult utánuk, de közben hallotta, hogy valaki követi, hirtelen hátra nézett.

-Te meg mit keresel itt?! – suttogta hátra a fiú. Jin volt az.

-Nem tök mindegy? Te mit keresel itt?! – miközben halkan a terem ajtajához értek.

-Fogjátok már be. – suttogott a bejárat bal oldaláról Kame. Ekkor nesztelenül mindegyikük belesett a terembe.

Byakura feküdt a padlón és egyáltalán nem mozdult. Kamiya a kezében tartotta a nyitott borítékot majd elővett egy öngyújtót és felégette azt. Ezután a hajához nyúlt.

-Pff… hogy ez milyen rohadt meleg. – és azzal a mozdulattal levette a parókát a fejéről. Eredeti haja fekete volt és rasztás. Kibontotta szoros kontyát is így látszódott a laza copfban a vörös szalagok a raszták között. Miután összeszedte magát az ablakhoz ment és mielőtt kiugrott volna hátranézett és egy mosolyt hátrahagyott a fiúknak. A srácok berontottak a terembe, amint a lány kiugrott az ablakon.

-Byakkun! – kiáltott Kame és odarohant a földön fekvő fiúhoz. Pi az ablakhoz futott, de nem látta lányt sehol.

-Meghalt… - mondta Kamenashi mikor felnézett a többiekre.

-Ki a fene volt ez?! – nézett kérdőn Yamapi.

-Én sem tudom, de jó lesz, ha nagyon gyorsan eltűnünk, mielőtt valaki itt talál minket. – javasolta Jin. Ezzel pedig mind egyetértettek és azonnal leléceltek.

xxxLIGHT OUT chapter 2

2008-10-12T20:49:07Z

Here's chapter 2 for ya'll! XDD
Otou-san's are hereeeee~~~

2. Back Home

Ez is egy olyan unalmas nap, mint a többi. Egyetlen egy dolog zavarhatja meg…

-Gyere a Home-ba most. Nincs ellenvetés. Fontos megbeszélést tartunk. – szólt az üzenet a három fiú telefonján.

-Már megint megbeszélés? És mi a fenéről? Nem igaz már, hogy a nyári szünet utolsó napját is elcseszik. – mérgelődött Pi, miközben a kocsijával tett egy 180°os fordulatot.

A Home a Light Out főhadiszállása. Ha még véletlenül is az lenne az ember első gondolata, hogy ez egy erődítmény, betonfalakkal körbevéve, akkor nagyon nagyot téved. A Home nem más, mint egy csodás régi stílusú japán ház. Maga a ház is egy óriás, de a hozzá tartozó kert körbesétálásában is el lehet fáradni. Ebben a házkomplexumban lakott a három yakuza főnök. Nagase Tomoya, Jin apja, az övé voltak a keleti területek (Shibuya, Shinjuku, Suginami, Nakano, Nerima, Itabashi); Domoto Koichi, Kame apja, az övé voltak az északi területek (Bunkyo, Taito, Toshima, Arakawa, Kita, Adachi) és Takizawa Hideaki, Yamapi apja, övé pedig a nyugati területek voltak (Chiyoda, Chuo, Koto, Sumida, Edogawa, Ktsushika).

A fiúk egyenként érkeztek a homeba. Mindegyikük a belső kertre néző szalonba vette az irányt. Utoljára Kamenashi érkezett meg. Mikor a kert melletti folyosón haladt már akkor hallotta Yamapi ordibálását.

-És ki a fene kérdezett kis köcsög?! Azt hiszed, mert Shibuyaban sikerült lerendezned a G-boyst, akkor már te leszel a főnek?! –

-Én ilyet nem mondtam, de még arról se hallottam, hogy te bármilyen ügyet is elintéztél volna, de azt igen, hogy Arakawaban lázad egy kis motoros csapat és te még nem tettél semmit. – vigyorgott Jin. Ekkor Pi csendben maradt. Ez most valóban gyenge pontot talált. Azok a rohadt Kaze motorosok már egy ideje betörnek az arakawai klubokba és fizetés nélkül mindent szétbarmolva távoznak. Ebben a pillanatban lépett be Kame a szalonba.

-Ó nézzenek oda. Az állandó későn érkező. – gúnyolódott Yamapi. Jól jött neki, hogy hirtelen betoppant így nem kellett éreznie Jin sértő megjegyzésének igazságát.

-Már ne is haragudj. Pont időben vagyok. – közben leült a szalon közepén álló asztal jobb oldalára Jintől egy méter távolságra. Megigazította a nyakkendőjét majd csendben várt. Pi vágott egy fintort, de mivel nem volt mit tenni ő is leült Kamenashi mellé.

A kert felől ekkor érkeztek meg a főnökök. Mindegyikük fekete öltönyére egy fehér kimonó köpenyt vett melyen a Light Out jelképe egy hatalmas sárkány volt hímezve. Leültek fiaikkal szemben az asztal bal oldalán, majd kis hallgatás után Nagase szólalt meg először.

-Fontos megbeszélésünk van most. Több szempontból is. – Koichi vette át a szót.

-Holnaptól elkezdődik az iskola. Jin neked különösen fontos év, de ti kettőtöknek is. – Takki folytatta.

-Viszont van egy nagy probléma. Egészen eddig ti folyamatosan harcoltatok egymással és kritizáltátok egymást. Úgy gondoltuk itt az ideje, hogy ez megszűnjön. – Ekkor Jin szólt közbe.

-Ha azt hiszitek, hogy azzal a girnyóval én puszi-pajtás leszek, akkor nagyon rosszul gondoljátok. –

-Nem vagy egyedül izomagyúkám. – vágott vissza Pi. Kame sóhajtott, majd:

-És mégis mit akartok tenni? – kérdezte. Erre mind a három apuka elmosolyodott egy pillanatra. Nagase a kimono ujjából három mini headsetet vett elő.

-Mi nem teszünk semmit. – a headseteket letette az asztalra a fiúk felé. – Egy dologra kötelezünk, hogy ezeket minden esetben használnotok kell. Nem kell aggódnotok, mert kikapcsolt állapotban olyanok, mint egy egyszerű gyémánt fülbevaló. – minden fiú megfogott egyet.

-És mire kellenek ezek? – kérdezte Jin.

-Egy új kis… „tanfolyamot” szereztünk be nektek. – mondta Koichi sejtelmes vigyorral.

-A headseten fog jelentkezni a tutorotok. – tette hozzá Nagase.

-Remek plusz tanulás! Nem elég az a hülye suli még ez is. – mérgelődött Pi miközben belerakta a fülébe a kis kő alakú fülbevalót. A többiek is így tettek.

-Mehetünk akkor? – kérdezte Jin.

-Ahogy gondoljátok. Ja, de mielőtt nagyon eltűnnétek, legyetek szívesek berendezni a szobátokat itt. Ebben az évben legalábbis itthon fogtok lakni. – mondta Takki miközben felállt és elindult kifelé.

-Na ez már azért még is csak sok! – szakadt el a cérna Kame-nél. – Nem vagyunk mi taknyos kölykök! Tudunk vigyázni magunkra! – eközben Kame segédje haladt el az ajtó előtt hatalmas bőröndökkel. – Haku! Te meg mit csinálsz?! – háborodott fel a fiú.

-Elnézést Uram. Ez az Apja utasítása volt. – hajolt meg a segéd.

-Hogy jobban szemmel tudjalak tartani – mondta Koichi miközben megveregette fia vállát. Kamenashi lerázta magáról apja kezét majd kiviharzott a szalonból.

-Nézzenek oda. Ki hitte volna, hogy Kazu is tud lázadni? – vigyorgott Jin.

Így hát nem volt más választása a srácoknak, mint visszaköltözni a homeba. És ki gondolta volna, de a ház különböző pontján jó messze egymástól rendezték be szobái

xxxLIGHT OUT

2008-10-08T19:15:16Z

First post and my first fiction. Don't be afraid, there won't be more i only continue this... ^^"""

title: xxxLight Out
rating: PG-15
characters: Akanishi Jin, Yamashita Tomohisa, Kamenashi Kazuya (and more, who i don't know yet! XD)
language: hungarian(sorry)
summary: This is the introducion chapter, for my first(and probably last) fiction.
The story is about these 3 guy being the 3 biggest yakuza's sons. Their fathers are on really good terms, and they are the ones, who formed Light Out, he biggest yakuza gang. The sons hate each other, and fighting in school and out of school. The big bosses had enough of that and they use their assassin to train their sons.
Wonder how will the 3 guy became an assassin? Or will they?

This is the streets of Tokyo… Nyüzsgő emberek, öltönyös alakok, mind ugyanabban a méretben. A betonrengetegben még legutolsó tolvaj is el tud tűnni. A rendőrségről meg inkább ne is beszéljünk. Naplemente után ki sem merészkednek az utcára, mert a várost a három yakuza nagyhatalom uralja. Közös nevükön Light Out. Bár a három főnök nem szagol ki az utca bűzére. Fiaik tökéletesen teljesítik ezt a feladatot. Bár ahogy az apjaik jól kijönnek egymással, a srácok úgy nem bírják egymást. Nem egyszer volt ebből probléma…

-Oi! Yamashita! Ez az Én bárom, ha eddig nem jutott volna el a tudatodig! Vidd az embereidet és tűnés! – mondta lenéző hangsúllyal Jin. Épp egy csinos lány csoport körében ült az eredeti bőr kanapén a Laguna Night Barban. Valóban ez volt a törzshelye. Mr. Gonda a bár üzemeltetője idegesen keresett búvóhelyet, miközben folyamatosan motyogott vlmit az orra alatt.

-Ah soo! És kit érdekel? Ez egy szabad ország! Oda megyek ahova akarok. – válaszolt vissza Yamapi majd kénylemesen leült a bárpultnál egy székre Jinnek pont háttal.

-Ugye nem akarod, hogy az a csini fehér armani öltönyöd koszos legyen? Mert tehetek az ügy érdekében. – folytatódott az éles beszéd Akanishi részéről miközben persze egy percre sem vette le a kezét a balján ülő lány combjáról.

-Mondcsak, mikor kértem ki a véleményed arról, hogy hova menjek szórakozni? – egy koktéllal a kezében elindult a kanapé felé. Közben megfogta egy piros ruhás lány kezét és magamellé húzta. – Különben is. Úgy tűn itt csinos hölgyek vannak. –

Most már Jinnek elege lett a hívatlan vendégből. Borával megkerülte a kanapét és Yamashita elé állt. Lassan belekóstolt a borába.

-Ugye tudod, hogy nem érhetsz hozzám egy ujjal sem? – virított egy fanyar vigyort Pi.

-Nem is fogom bemocskolni a kezem ilyenekkel, mint te. – oldalra nézett a lányra, majd megfogta a kezét és felemelte. – Hölgyem? – Kezet csókolt – Van kedve egy kellemesebb helyen velem tölteni az estét? – Majd már fordult is és egy lány csoporttal az emeleti VIP szoba felé vette az irányt.

Yamashita még állt ott egy ideig, majd fordult egyet és lendületből a bárpult mögé vágta a koktélos poharát és kiviharzott a bárból, az útjába álló dolgokat idegesen elrúgva. Az ajtót hangosan becsapta maga után.

-Hé, Kisfőnök! Valami baj történt? – kérdezte a kint álló rosszarcú öltönyösök egyike.

-Urusee! – mordult rá Pi majd az utca felé vette az irányt.

’A rohadt életbe már! Miért van ennek a baromnak ekkora pofája?! Minden áldott alkalommal az agyamra megy. Csak egyszer lenne rá alkalmam! Úgy leverném, hogy egy életre nem kel fel!’ dühöngött magában a Kisfőnök, míg a kétajtós szekrénynél egy mérettel kisebb csatlósai követték. Ilyenkor tudták, hogy nem lehet, hozzászólni, mert az illető utána több napra az ágyat fogja nyomni jó pár töréssel.

Közte és Jin között az ellenségeskedés már nagyon rég elkezdődött. Arra már nem emlékezett, hogy tulajdonképpen mi volt a kezdő pont, de már gyerekkorukban is utálták egymást. Iskolában és iskolán kívül is rendszeresen összeverekedtek. A tanárokat is rettegésben tartották a viselkedésükkel. Még most is azért adnak hálát a tanárok, hogy nincsenek egy osztályban, no meg azért is, mert ez az utolsó év, hogy tanítaniuk kell Jint. Ő ebben az évben fog végezni.

Pi utcán randalírozását csak egy ember figyelte egy tetőtéri apartman erkélyéről. Amint a dühöngő fiatal befordult egy utcán a férfi visszament az apartman nappalijába.

-Uram, fivéreid megint egymás idegeit feszítették. – szólalt meg a férfi.

-Hm… yappari… olyan gyerekesen tudnak viselkedni. Unalmasak. – érkezett a halk válasz az íróasztal felől. – Kár, hogy ezt még egy évig el kell viselnem… és nem sokára elkezdődik. – az íróasztalnál ülő fiú megfordult. Ő volt az, a Light Out harmadik örököse Kamenashi Kazuya.

-Uram, - szólalt meg a fiú segédje. – Hisz önök fogják örökölni a Light Out-ot? Mit fognak így kezdeni, ha nincs egység?

-Haku… engem nem érdekel már rég a LO. Had folytassák az ostoba párharcaikat ők, nekem nagyobb terveim vannak. – mondta Kame szélesen elvigyorodva.